Szerelmeslevél

Leheletvékony borítékba rejtett mesés üzenet, mindez süteményben megfogalmazva? Nem csalás, nem ámítás, ilyen bizony létezik, méghozzá nem is a legújabb kor szülötte, évszázados, vagy tán régebbi recept rejti mindezt.

Hozzávalók kb. 32-35 darabhoz:
A tésztához:
30 dkg süteményliszt
20 dkg hideg vaj
5 db közepes méretű tojás sárgája
A töltelékhez:
1 db közepes méretű egész tojás
5 db tojásfehérje
30 dkg finomra őrölt dióbél
25 dkg porcukor
1 db kezeletlen citrom héja finomra reszelve
2 csomag vaníliás cukor
1 csipet só
A tetejére: 
vaníliával kevert porcukor

Elkészítés: A lisztet tálba szitálom, nagylyukú reszelőn belereszelem a hideg vajat. Gyors mozdulatokkal elmorzsolom, majd az 5 tojás sárgájával tésztává gyúrom. A tésztából nagyjából 1½ cm átmérőjű szabályos gömböket formázok. A kis tésztagolyókat tálcára rakosgatom, frissen tartó fóliával lefedve 2-3 órára (de akár egy éjszakára) beteszem a hűtőszekrénybe.
A várakozási idő vége felé a tojások fehérjét a sóval elektromos habverővel verni kezdem, majd amikor már látszik, hogy szilárdul, apránként hozzáadom a cukrot és a vaníliás cukrot. Fényesen sima habbá verem, mikor már fényes és kemény, hozzákeverem az egész tojást. Óvatosan beleforgatom a citrom reszelt héját és a darált diót.
A hűtőszekrényből mindig csak egy tésztagolyóbist veszek elő, amíg a többire sor nem kerül, jobb, ha a frizsiderben várakoznak!
2 nagyobb tepsit sütőpapírral borítok. A sütőt 175 fokra előmelegítem.
Egy szilikonlapra helyezem a tésztagolyót, és olyan vékony lappá nyújtom, hogy át lehessen látni rajta. Szilikonlap híján két fólialap között érdemes dolgozni vele. Ha ezzel megvagyok, egy bő teáskanálnyi tölteléket biggyesztek a közepére, aztán előbb a két hosszanti, majd a két keskenyebb végét is ráhajtom. Gyakorlatilag beborítékolom a diókrémet. A kész, töltött levelet tepsire helyezem. Minden golyóbissal pontosan ugyanígy járok el.

A tepsiket az előmelegített sütőben nagyjából 15-18 perc alatt világosra sütöm. Még forrón nagyvonalúan meghintem vaníliával kevert porcukorral. Nehéz ugyan megállni, hogy az ember azon melegében ne kóstolja meg, de mindenképp érdemes megvárni, amíg kihűl!
Ha maradna belőle, remekül tárolható jól záródó dobozban.

Igazi békebeli ízek elevenednek meg ebben a mesés, titokzatos süteményben, amihez csak egy csésze hiányzik, hogy tökéletes legyen a romantikus múltidéző hangulat!

                                                                                                                                         forrás: itt