Leheletvékony
borítékba rejtett mesés üzenet, mindez süteményben megfogalmazva? Nem csalás,
nem ámítás, ilyen bizony létezik, méghozzá nem is a legújabb kor szülötte,
évszázados, vagy tán régebbi recept rejti mindezt.
Hozzávalók kb. 32-35
darabhoz:
A tésztához:
30 dkg süteményliszt
20 dkg hideg vaj
5 db közepes méretű
tojás sárgája
A töltelékhez:
1 db közepes méretű
egész tojás
5 db tojásfehérje
30 dkg finomra
őrölt dióbél
25 dkg porcukor
1 db kezeletlen
citrom héja finomra reszelve
2 csomag vaníliás
cukor
1 csipet só
A tetejére:
vaníliával kevert
porcukor
Elkészítés: A lisztet tálba szitálom, nagylyukú
reszelőn belereszelem a hideg vajat. Gyors mozdulatokkal elmorzsolom, majd az 5
tojás sárgájával tésztává gyúrom. A tésztából nagyjából 1½ cm átmérőjű
szabályos gömböket formázok. A kis tésztagolyókat tálcára rakosgatom, frissen
tartó fóliával lefedve 2-3 órára (de akár egy éjszakára) beteszem a
hűtőszekrénybe.
A várakozási idő vége felé a tojások fehérjét a sóval elektromos habverővel
verni kezdem, majd amikor már látszik, hogy szilárdul, apránként hozzáadom a
cukrot és a vaníliás cukrot. Fényesen sima habbá verem, mikor már fényes és
kemény, hozzákeverem az egész tojást. Óvatosan beleforgatom a citrom reszelt
héját és a darált diót.
A hűtőszekrényből mindig csak egy tésztagolyóbist veszek elő, amíg a többire
sor nem kerül, jobb, ha a frizsiderben várakoznak!
2 nagyobb tepsit sütőpapírral borítok. A sütőt 175 fokra előmelegítem.
Egy szilikonlapra helyezem a tésztagolyót, és olyan vékony lappá nyújtom, hogy
át lehessen látni rajta. Szilikonlap híján két fólialap között érdemes dolgozni
vele. Ha ezzel megvagyok, egy bő teáskanálnyi tölteléket biggyesztek a
közepére, aztán előbb a két hosszanti, majd a két keskenyebb végét is ráhajtom.
Gyakorlatilag beborítékolom a diókrémet. A kész, töltött levelet tepsire
helyezem. Minden golyóbissal pontosan ugyanígy járok el.
A tepsiket az
előmelegített sütőben nagyjából 15-18 perc alatt világosra sütöm. Még forrón
nagyvonalúan meghintem vaníliával kevert porcukorral. Nehéz ugyan megállni,
hogy az ember azon melegében ne kóstolja meg, de mindenképp érdemes megvárni,
amíg kihűl!
Ha maradna belőle,
remekül tárolható jól záródó dobozban.
Igazi
békebeli ízek elevenednek meg ebben a mesés, titokzatos süteményben, amihez
csak egy csésze hiányzik, hogy tökéletes legyen a romantikus múltidéző
hangulat!
forrás:
itt